"A halhatatlanok köztünk járnak. Korunk öt legnépszerűbb férfiszínésze, élükön Tom Cruise-zal, Brad Pitt-tel valamint Antonio Banderasszal az Anne Rice bestseller regényéből készült filmben éppen olyan, mint a film, melyben játszik: csodálatos, hátborzongató, romantikus."

Az Interjú a vámpírral nem újraértelmezése a vámpírhistóriának, hanem újraszövése. Ahol maguk a vámpírok mesélnek: „Élt egyszer régen, valahol New Orleans környékén egy hatalmas földbirtokos, Louis Le Point du Lac-nak hívták. Az 1791-es évben szörnyű sorscsapás érte, meghalt a felesége és a gyermeke. Keserű lett számára az élet, mindenütt csak a halált kereste. És akkor rátalált Lestat, a vámpír, és felajánlotta a gyötrődő ifjúnak, válasszon halál és örökkévalóság között... Az örökkévalóságot választottam.”

Louis, a vámpír kétszáz éve él a földön, kétszáz éve kutatja a vámpír lét titkát. Teremt magának egy vámpír kislányt akivel bejárja egész Europát, hogy válaszokat találjon, mi a létük alapja és magyarázata. Felkeresi vámpír társait, hátha ők tudják a titkot. Lehet, hogy sose fog rájönni és akkor együtt kell élnie az öröklét sötét oldalával a gyilkolás utáni vágy szüntelen érzetével, az ártatlan emberek megölésével. Láthatjuk ahogy egy vámpír is sír és vannak érzései. 

 

 

Louis vámpír lesz tehát maga is. A vámpír nem halhatatlan ember (mint a Hegylakó), nem sírból feltámadó lelketlen holttest (mint a zombik), hanem élet és halál között megrekedt lélek. Élőhalott. Vannak vágyai, de nincs hozzá életereje, ezért lesz parazita. Öl, mert élni akar. Lestat, a született vámpír e tekintetben semmiben sem különbözik Mickey Knoxtól, a „született gyilkostól”. A gyilkos vámpír. Vérszomja életszomj

Megosztás a facebookon

"Wrath látta, hogy Beth teste úgy megrándul, mint akit áramütés ért. Aztán mohón, nagy kortyokkal inni kezdett a nyakából. Olyan szorosan fogta széles vállát, hogy a körme a húsába vájt."

J. R. Ward sikeres könyvsorozatának első része, az Éjsötét szerető pont ebbe a világba vezet be minket. Megismerhetjük a vámpírok másik világát, ahol a napfény hatására nem csillognak, hanem meghalnak. Ahol nem vérfarkas az ellenség, hanem az Alantasok Társasága. Ahol nem csak vért szívnak, főképp nem emberit vagy állatit. Ahol ugyanúgy szükségük van az alvásra, és felkelés után egy jó erős kávéra, mint az embereknek. Ahol jobban szeretik a telet, mint a nyarat. Ahol ezek a „szépfiúk” bármit és bárkit képesek elpusztítani, ha veszélyben van az, akit szeretnek.

És ahol a vámpírok egyetlen barátja a sötétség. Mindez pedig szenvedéllyel és erotikával megfűszerezve.

 

 

A könyv első részében közelről megismerhetjük Wrath-t, az utolsó tiszta vérű vámpírt, akire az idő múlásával egyre több teher nehezedik, ő viszont minden erejével igyekszik ellenállni mindennek és mindenkinek. Kényszerből és tiszteletből vállalja el, hogy vigyázni fog Beth-re, az átváltozás előtt álló félvérre, és segít neki, mikor eljön az ő ideje. Akaratuk ellenére egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és szexuális vonzalmaik érzelmekké alakulnak. Végül senki és semmi nem tudja elválasztani őket egymástól, még a halál sem.

Mindeközben bepillantást nyerhetünk az Alantasok Társaságának működésébe, ahol Mr. X a vezető, mégis minden hatalom az Omega, az alaktalan és legfőképp lelketlen istenség „kezében” van.

A szerelem, erotika, szenvedés és egymásra találás mellett a vámpírok és alantasok örökös harcát is bemutatja a könyv.

Megosztás a facebookon